Túl a Konföderációs Kupán és a magyar első osztályú bajnokság 2009-2010-es évadja előtt ismét mérlegelhetjük, klubcsapataink közül ki, meddig juthat el a nemzetközi mérkőzések sorozatában. Az eddigi tapasztalatok szerint az európai kupaküzdelmek korai időszakában a magyar labdarúgó csapatok szokásosan elbúcsúznak a versengésektől, ezzel lehetővé téve a hazai futballkedvelők számára a jobbnál jobb mérkőzések teljesen elfogulatlan élvezetét. Amióta azonban kinyílt a világ, nemcsak a nemzetközi mérkőzések jönnek otthonainkba, hanem a legszínvonalasabb külföldi bajnokságok fordulóit is nyomon követhetjük.

A felejthetetlen küzdelmek során szinte fel sem tűnik – hiszen megszokottá, természetessé vált –, milyen ragyogó körülmények között bonyolódnak ezek az összecsapások. Miután a mérkőzések zömét este rendezik, sok múlik a kifogástalan stadionvilágításokon is. Miközben a kamerák száz méteren felüli távolságból is olyan közel hozzák a játékosok arcát, hogy minden fintor kivehető, azon tűnődhetünk, vajon itthon is lebonyolítható lenne-e egy ilyen rendezvény, vajon itt is ilyen világítás mellett játszhatnak a játékosok? Tényleg, nálunk vajon milyen színvonalú világításokkal rendelkeznek a stadionok?

Aki nem igazán tájékozott ebben a témában, az is találkozhat néha olyan hírrel, mely a stadionok világításával foglalkozik. Legutóbb, a tavaszi idény előtt, a Fradi stadionjáról olvashattunk egy cikket, melyben az MLSZ nem találta alkalmasnak a világítást másodosztályú mérkőzések lejátszására. Állítólag 600 lux helyett csak 200 lux átlagos megvilágítás mérhető.

Korábban az első osztályból való kizárással fenyegettek meg több csapatot azért, mert a pályájuk nem rendelkezett esti mérkőzések megrendezésére alkalmas világítással. Hosszas huzavona után azután mindenütt megépült a világítás, így jelenleg minden első osztályú csapat ilyen szempontból kvalifikálta magát az NB I-re.

A világítás elkészülte azonban még nem jelenti azt, hogy minden ez irányú probléma megoldódott. Talán arra is sokan emlékeznek, hogy néhány éve milyen kellemetlen helyzetbe került a debreceni csapat - amikor még tovább tudott evickélni a nemzetközi kupa selejtezőkből -, mivel egy UEFA minősítés több szempontból alkalmatlannak ítélte az Oláh utcai stadiont nemzetközi mérkőzések lejátszására, többek között a világítás sem volt megfelelő. A város ekkor a világítás átépítése mellett döntött, mivel nem akarta elvinni Debrecenből a kupamérkőzést.

Vagyis lehet, hogy ami itthon megfelelő, nem üti meg a nemzetközi mércét. A világításban sem.

Ma a sportvilágításban többféle ajánlás, előírás, szabvány létezik: van a Nemzetközi Világítási Bizottság (CIE) által kiadott ajánlás, a sportági szövetségek (itt FIFA, UEFA) is előírnak követelményeket a különböző szintű rendezvények lebonyolításához, sőt létezik európai szabvány (CEN) is, mely megfogalmazza a világításokkal szembeni elvárásokat. Ezek sokszor nem mindenben illeszkednek egymáshoz, de főbb vonalakban kiindulást jelentenek.

Egy sportvilágítást, és ezen belül a stadionvilágítást többféle nézőpontnak megfelelően kell kialakítani. Könnyen belátható, hogy a pályán belül mozgó játékosok a játéktéren zajló eseményeket más szögből, más irányból, más távolságból, más aspektusból látják, mint a nézőtér különböző pontjain helyet foglaló szurkolók, és akkor még nem is beszéltünk a lassan mindenhatóvá váló televízióról.

A sportvilágítás tulajdonképpen a televíziózás elterjedésével vált nagykorúvá. Korábban is épültek stadionvilágítások - és ennek kapcsán büszkén említhetjük, hogy Közép-Európa első esti mérkőzésekre alkalmas stadionja a Népfürdő utcai ELMŰ pálya volt, ahol 1939 júniusában avatták fel a pályavilágítást (1. kép) -, de ezek minősége, kialakításának koncepciója teljesen alkalmatlan volt a tv számára. Mai értelemben edzőpálya szintű világítással rendelkeztek.

A televíziós közvetítések ugyanis alapvetően más világítási igényeket követelnek meg. Egy tv-kamera egy pontból legyezőszerűen pásztázza végig a pályát. Amíg korábban a világítás megítélésénél azt vették figyelembe, hogy a játéktéren milyen szintű, mennyire egyenletes megvilágítás mérhető, most fontossá vált a játékosok jól láthatósága, a játéktér bármely pontján  tartózkodnak is.

A két feltétel látszólag egyszerre teljesülhet, hiszen csak megfelelő színvonalú világítás kialakításáról beszélünk. A követelmény-különbség akkor válik szemléletessé, amikor először egy üres pályát látunk, melyen a világítást jó színvonalúnak véljük, majd benépesítik a gyepet a játékosok, akik távolabb világosabbnak, közelebb esetleg sötétebbnek látszanak. Miközben a pálya maga továbbra is jól megvilágított, sorozatban árnyak jelenhetnek meg rajta. Igen, mert ebben az esetben nincs megfelelő szintű oldalfény és a játékosok a vízszintes felületen függőleges szereplőket jelentenek.

A már említett Fradi-stadion 1974-es építésekor még arra törekedtek, hogy a játékteret minél egyenletesebben világítsák meg. Úgy gondolták, hogy miután a napfény is felülről jön, a világítás is akkor a legjobb, ha minél magasabbról, lehetőleg a pályához minél közelebbről világítanak a fényvetők. Ezt a pozíciót úgy próbálták elérni, hogy az 50 m magas oszlopok törzseit a pálya felé döntötték, miközben a világító tablókat függőlegesen helyezték el rajtuk (2. kép).

Ha a közeli szögletponttól felnézünk az oszloptablóra, meglehetősen kusza kép tárul elénk (3. kép); mintha nem tudták volna eldönteni, mit is kívánnak tenni az oszloponkénti 60 fényvetővel. A dilemma részben indokolt. A minél jobb hatásfokú világítás azt követelné, hogy minél közelebbre, az oszlop közeli térnegyedre irányítsuk a lámpatesteket. Az eredeti szándék nyilván ez is volt. Menet közben azonban kiderült, hogy a lámpatestekbe szerelt 2 kW teljesítményű fémhalogénlámpák működése helyzetfüggő, vagyis ha a vízszintes pozíciótól 30 fokkal elmozgatjuk a fényvetőket, a fényforrások nem kötelesek stabilan működni, 45 fokos szögállításnál pedig be sem gyújtanak.

Így az eredeti célt nem teljesíti a világítás, mivel a fényvetőket nem lehet lefelé irányítani. Ha ez mégis megtörténik, a bizonytalan gyújtáskészség mellett a szögletek környékén imbolygó fényeket látunk. A távolabbra irányított lámpatestekkel viszont hatásfokvesztés jár, és akkor még nem beszéltünk az oldal irányú megvilágításról, amiről itt szó sem lehet.

Bárhogy is értékeljük azonban e világítást, a híradásokban megjelent alacsony megvilágítási szint nem reális. Egy 1988-as fénymérés szerint 1100 lux, 2001-ben 1360 lux átlagos horizontális megvilágítást produkált a berendezés.

A két szám között nincs ellentmondás. A berendezést minősíti a rendszeres karbantartás, mely a kiégett fényforrások cseréjén kívül, a fényvető védőüvegek tisztítását, az elmozdult fényvetők terv szerinti beállítását, az elosztók szerelvényeinek kezelését egyaránt jelenti. Ezen kívül igen fontos az előírt feszültségszint megléte, stabilitása. A névleges feszültségnél kisebb értékeknél ugyanis a fémhalogénlámpák fényárama exponenciálisan csökken.

Mindent egybevetve a 240 fényvető túlnyomó többsége üzemképtelen lehetett a mostani felméréskor.

A stadionok újjáépítésekor a világítások is megújulnak, átalakulnak. A 4. képen a győri stadion átépítés közbeni állapota látható. A régi világítást az FTC stadionéhoz hasonlóan építették meg. Az új világítás kialakítása lényegesen eltér ettől a szemlélettől. Mivel a pályát fedett lelátók szegélyezik, a fényvetőket is a lelátókon kívánták elhelyezni. A képen a tető alatt kivehető az a kezelőjárda, melyre a lámpatesteket felszerelték.

A nemzetközi labdarúgó szövetség ma már csak olyan stadionokban engedélyez nívósabb mérkőzéseket megrendezni, amelyek fedett lelátós ülőhelyekkel rendelkeznek. Még az ülőhelyek száma is kvalifikálja a létesítményeket.

A lelátótetők építése világítási szempontból is más feltételeket támaszt. Az oszlopos pályavilágítások oszlopmagasságának megválasztása, az oszloppozíciók megtalálása bizonyos ökölszabályok mentén történik. Ha a nagyságrendileg öt és tíz közötti feltétel teljesülhet, a stadionvilágítás megfelel a különböző irányú megvilágítási követelményeknek (a főkamerán kívül az alapvonalak mögött is elhelyeznek ún. hátsó kamerákat, és a túloldali nézők szempontjait is figyelembe kell venni), a kívánatos vízszintes és függőleges megvilágítási arányoknak, a mélységélességi  igényeknek és a káprázás korlátozásnak.

Az oszlopok optimális helye a játéktér-sarkok  közelében lenne, ahol - egy káprázási okok miatt kizárt területen kívül - viszonylag szabadon lehet az oszloppozíciókat kijelölni. Az oszlopmagasságot a pálya középpontjából mért 25 fokos szög által megadott függőleges érték adja, ami egyben a világító tabló közepét határozza meg. Ahol az optimális oszloppozíciók nem állnak rendelkezésre, ott egy ötödik fényvetőcsoporttal tehető kompletté a világítás. Ezt a fényvetőcsoportot egy oszlopra is telepíthetjük, amint az az 5. képen látható BVSC stadion esetében is történt, de kisebb lelátók teteje is számításba jöhet (MTK stadion).

Amennyiben azonban önállóan csak a lelátótetőkről kívánjuk a pályát megvilágítani, két feltételnek minimálisan teljesülnie kell.

Az egyik a fényvetők szerelési magasságára vonatkozik. Ha káprázásmentes világítást kívánunk építeni, akkor a lámpatesteket a pálya szintjéhez képest, a játéktér hosszanti tengelyétől mért 30 fokos szög feletti magasságban kell telepíteni. Ez természetesen pályánként változhat. Megnézve a győri stadion adottságait, itt a fényvetőket 26 m magasban kellett elhelyezni. Az építésnél ezt a követelményt betartották (6. kép).

A másik feltétel a több irányú világítás megteremtésére vonatkozik. Ahhoz, hogy hátsó kamera irányú világításról is beszéljünk, az alapvonalak mögötti lámpatest pozícióknak is rendelkezésre kell állniuk. Ha a pályát minden irányból fedett lelátók szegélyezik, ez az adottság automatikusan rendelkezésre áll, Győrben azonban egyelőre csak az oldal lelátókat fedték be. Ezeknek tehát túl kellett nyúlniuk annyival a pálya hosszán, hogy a szöglet körüli – káprázás miatt – kizárt szakaszon kívül lehessen még fényvetőket felszerelni. Itt ez a lehetőség rendelkezésre áll, érthetetlen okból mégsem helyeztek el ezekben a pozíciókban fényvetőket.

Több stadionunkban elkezdődött a lelátók befedése. Ezekben az esetekben azonban nem lehet a meglévő oszlopos világítást lecserélni, mivel a lelátótetők magassága szokásosan 12-15 m között váltakozik, így önálló világítás kialakítására alkalmatlanok. Sok esetben tehát vegyes megoldás születik.

Erre példa az UTE stadion is, ahol korábban egy Magyarországon szokatlan oszlopkonstrukciós világítást építettek. A belül mászható sokszög oszloptörzs 10 fokkal előre dőlő, fordított trapéz alakú fejszerkezetet tart. A világító tablóra eredetileg 60 db 2 kW-os fényvetőt szereltek fel. Időközben a lelátókat lefedték, és a tetőzetek erős árnyékot vetettek volna az oldalvonalak melletti pályaszakaszokra.

A világítás átépítése két teendővel járt: egyrészt leszerelték az oszlopokról azokat a felesleges fényvetőket, amelyek az oldalvonal melletti területeket világították meg (7. kép), másrészt a tetőzetekre új, más karakterisztikájú fényvetőket szereltek fel. Miután itt a hátsó lelátók is fedettek, oda is kerültek fényvetők, kiszolgálva az alapvonalak mögüli világítási igényeket.



Jelenleg ez a stadion számít itthon a legkomfortosabbnak, így szívesen rendeznek itt nemzetközi eseményeket, válogatott mérkőzéseket, koncerteket is. A világítás is minden szempontból kielégíti az igényeket, teljesíti az előírt követelményeket (8. kép).

Ha már a válogatott mérkőzéseknél tartunk, megkerülhetetlen a Puskás Ferenc stadion, a hajdani Népstadion kérdése. Sokáig evidensnek számított az, hogy válogatott meccset csak a Népstadionban lehet rendezni. Nemcsak azért, mert százezer nézőt is be tudott fogadni, amikor még állóhelyen is követhették az eseményeket a szurkolók, hanem nemzeti szentélynek számított, ahol csodálatos győzelmek mellett emlékezetes atlétikai versenyek zajlottak nem egyszer világ- vagy Európa csúcsot hozó küzdelmekkel.

A hajdani Népstadion helyzete mintha párhuzamos pályán futna a magyar futballal. A legdicsőbb focikorszakban (1953-ban) épült, rövidesen világítást is kapott (1958-ban).  Habár ma megmosolyogjuk az akkori 60 luxot, Európában élenjárónak számított a megvilágított stadion. Ez még olyan világhírű cégeknek is fontos volt, mint a Philips, amely 1971-ben referenciateremtés céljából ingyen adta a Népstadionba felszerelt 280 db 2 kW fényvetőjét (A vállalat valószínűleg később megtalálta üzleti számításait is, hiszen több, mint 20 évig ő szállította a világítási berendezésben tönkrement egyedi gyártású nagy értékű csere fémhalogénlámpáit.)

Ez a korszerűsített berendezés már mai értelemben is elfogadható világítást produkált, hiszen új korában 1200 lux átlagos horizontális megvilágítást nyújtott.

Egy világítási berendezés azonban 20-30 év alatt korszerűtlenné válik, elavul, érdemes lecserélni. A Népstadionba kerülő nívós rendezvények már nehezen viselték el a hajdani halogénizzólámpás berendezés lehetőségeihez igazodó egyre nehézkesebbnek érzett fémhalogénlámpás világítást, melynek kisméretű világítótablóin szinte egymást világították az eredetinél jóval nagyobb fényvetők, és a túlterhelt kábelhálózat sem volt képes az esetleges világításbővítést elviselni.

Hosszas előkészületek után, 1992-ben teljesen új berendezés született a kor akkori legjobb világítási anyagaival. A labdarúgó pálya mellett az atlétikai pálya színes tv-közvetítésre alkalmas világítása úgy készült el, hogy bármilyen kameraállásból tökéletes képet lehetett adni, és a világítást a különböző szintű és játékteret lefoglaló eseményekhez 6 kapcsolási fokozatban lehetett működtetni.

A tablókat megnagyobbították, az oszloptörzseket megerősítették, a teljes elektromos rendszert átépítették. Minden oszlopra 72 db fémhalogénlámpás fényvető került. Azonban amíg a magasabb lelátó két 65 m magas oszlopára 3,5 kW (9. kép), az alacsonyabb lelátó 49 m magas oszlopaira 2 kW teljesítményű fényvetőket szereltek (10. kép). A berendezés új korában 2000 lux átlagos horizontális megvilágítás mellett, a magasabb lelátóra telepített főkamera irányából 1700 lux átlagos függőleges megvilágítást tudott.


Jellemző a méretekre, hogy a főkamera legnagyobb közvetítési távolsága atlétikai versenyeknél 160 m, amit légvonalban 175 m távolságból kell megfelelő szinten megvilágítani.

Amint arról már szó esett, ma a stadionoknál követelmény a fedett lelátó megléte is, enélkül közepes szintű nemzetközi mérkőzéseket sem engedélyeznek. És itt érkeztünk egy tíz évvel ezelőtti dilemmához, melynek megoldása azóta sem körvonalazódott: érdemes-e átépíteni a Puskás stadiont egy minden szempontból versenyképes helyszínné, vagy le kell mondani róla és újat kell építeni helyette. A döntésképtelenséget az okozza, hogy mindkét megoldás rengeteg pénzbe kerülne és nem olyan jó jelenleg a magyar futball, hogy képes lenne sorozatban zsúfolásig megtölteni a nézőteret. Viszont, ha nincs megfelelő színvonalú létesítményünk továbbra is televízión nézhetjük a nagy nemzetközi eseményeket, pld. a BL döntőt, vagy az atlétikai Grand Prixeket és a rossz létesítményhelyzet nem jelent húzóerőt a sportágnak.

Egyelőre köztes megoldás született, mely néhány szempontból korrigálta a korábbi hiányosságokat, így középszintű rendezvények lebonyolíthatóak, de a végleges döntés még várat magára.

2001-ben az alacsonyabb lelátó középső szakaszát befedték, ezzel fogadóképessé vált a stadion a VIP vendégek, az igényesebb nézők és az élenjáró európai tv-társaságok számára. A korszerűsítés a világítás kibővítésével is járt. A lelátótetőre 24 db legújabb fejlesztésű rövidívű fémhalogénlámpás fényvető került (11. kép), ezzel ebből az irányból is igen jó színvonalú, 1400 lux függőleges, kamerairányú átlagos megvilágítás létesült.

Az akkori Népstadion és az UTE stadion korszerűsítése egybeesett a stadionrekonstrukciós program kezdetével. Ez a naivitásokat sem nélkülöző nagyívű elképzelés az összes akkori első és másodosztályú klubok stadionjait különböző szinten kezelte volna. A beruházásokhoz központi, önkormányzati és donációs forrásokat kívántak együtt igénybe venni, biztosítani. A program egyik eleme a stadionok világításának megépítése volt. A három-négy évet átívelő munka során végül is hét stadionban épült új világítás (Békéscsaba, Diósgyőr, Kaposvár, Kecskemét, Pécs, Sopron, Zalaegerszeg).

Az építkezések a világítási anyagok szempontjából tulajdonképpen jó időben történtek. Ekkor terjedt el igazából a világban a már említett rövidívű fémhalogénlámpás stadionvilágítási rendszer, mely teljesen átformálta ezt a területet. A legjobb világítási hatásfok, a legjobb képminőség elérése érdekében a fényforrástól, a lámpatesten és az áramköri szerelvényeken át egészen a kameráig  összehangolták a fejlesztéseket, a terveket.

A modernizáció kézzelfogható bizonyítéka például a békéscsabai stadionnak a 12. képen mutatott oszlopa, melyen 28 új rendszerű 2 kW teljesítményű fényvető szerepel. A négy oszlopos világítás olyan szintű átlagos horizontális megvilágítást ad, mint amikor az FTC stadion összes fényvetője működik, a függőleges kamerairányú átlagos megvilágítás pedig alkalmas Tv-közvetítéshez.

Az oszlop függőleges, zárt törzsű, kívül mászható, a fejszerkezet pedig 10 fokkal előredől, ezzel a könnyebb fényvető beállítást segítve. A kevesebb fényvetőmennyiség nemcsak a kedvezőbb fogyasztás miatt előnyös; az oszlop mellé kerülő elosztószekrény, mely a fényforrások áramköri elemeit is tartalmazza (13. kép), már nem emlékeztet a korábbi stadionvilágítások oszlopai mellé épített házakra, melyek a hajdani elosztóblokkokat foglalták magukban.
 
A stadionvilágítás építésének leglátványosabb és legizgalmasabb része az oszlopok felemelése. A 14. képen - ugyancsak a békéscsabai stadionból - látunk egy ilyen mozzanatot. A felvételről is kiderül, hogy az emelés már teljesen megszerelt oszloppal történik, azaz a fényvetők felszerelése mellett a lámpatestek kábelezését is elkészítették.

A program alapján viszonylag egynemű, jó színvonalú stadionvilágítások születtek, melyeket jól jellemez a már említett békéscsabai (15. kép), soproni (16. kép) és diósgyőri (17. kép) stadionokban készített felvétel is.










A stadionrekonstrukciós programban megépült berendezések előnyt jelentenek az azóta az  első osztályba felkerült csapatokkal – helyesebben fogalmazva az általában létesítmény tulajdonos önkormányzatokkal – szemben, most ugyanis nincs központi hozzájárulás, csak szigorú MLSZ előírás. Azonban mégis van annyira respektábilis egy-egy város első osztályú csapata - az esetleges reklám-vonatkozásokról nem is beszélve -, hogy a helyiek áldoznak a világítás építésére. Helyi forrásokból épült meg Pápán, Pakson, Budapesten a REAC pályán és Nyíregyházán a stadionok világítása.

Kuriózum a hazai sportéletben Stadler József esete, aki nemcsak csapatot vásárolt, de stadiont is épített hozzá. A világítás az UTE stadion négyoszlopos rendszerét másolta. Hogy hány villanyfényes meccset rendeztek itt, azt nem tudom, viszont egy merész kaland mementójaként a négy oszlop azóta is messziről integet az akasztói pusztaságban.

Jelenleg Magyarországon 26 stadion rendelkezik első osztályú mérkőzésekre alkalmas pályavilágítással. Valamikor kizárólag a budapesti nagycsapatoknak volt világított pályája, később megépült Székesfehérváron, Győrött, Zalaegerszegen, Siófokon, Szombathelyen és Vácott a stadionvilágítás. Azután elmúlt több, mint tíz év, hogy újabb stadionvilágítást üdvözölhessünk.

A modern világításokra érvényes az „utolsókból lesznek az elsők” mondás. Ki gondolkodik még egy olyan monstrumban, mint a Fradi pálya világítása, amikor könnyed, tetszetős oszlopos, kevés lámpatestmennyiséggel készülő, „kis fogyasztású” világításokat láthatunk.

Ízelítőül a nyíregyházi stadion esti képével fejezem be e rövid körképet. Itt mind a labdarúgó, mind az atlétikai pálya világítását megoldották, oszloponként 38 db, a lelátótetőn további 24 db 2 kW fényvetővel. A nyíregyháziak büszke emberek. Mikor felkerültek az első osztályba, azt mondogatták, hogyha Debrecennek és Miskolcnak is szép stadionja van világítással, Nyíregyháza sem maradhat el e városok mögött.

Ha ma körülnézünk a nyíregyházi stadionban, fordítva tehetjük fel a kérdést, mikor lesz Debrecennek és Miskolcnak ilyen remek stadionja? Amiben persze a világítás is remek.

A cikk elején próbáltam párhuzamot felfedezni a létesítményhelyzet és labdarúgásunk színvonala között. A felvillantott képek a létesítmények javulásáról tanúskodnak. Lehet, hogy nemsokára a magyar foci is jobb lesz?

Deme László
létesítmény igazgató

Galéria

<< vissza az összes hírhez